Adóoptimalizálás szolgáltatás - Katona Ügvédi Iroda

Irodánk mind a magyar, mind a német, osztrák és európai adójogot illetően magas szakmai színvonalú, kompetens és időszerű válaszokat ad az Ön szakmai kérdéseire. Különösen a közvetett adózási (áfa), vámjogi és jövedéki adózási jogi kérdések felderítésére, ezekkel kapcsolatos vitás ügyek megoldására adott megbízások elvállalása áll irodánk adójogi tevékenységének homlokterében.

Ha az adóoptimalizálás szó elhangzik, sokan gondolnak illegális megoldásokra, pedig mindenképp meg kell különböztetni az adórendszer legális kiskapuit használó módszert az adócsalástól. Mindkettőt az adójellegű kiadások csökkentése érdekében használják a szervezetek, de egy profi adótanácsadó segítségével a két módszer jól elkülöníthető egymástól és a törvényesség keretein belül lehet maradni, miközben jelentős megtakarítás érhető el.

Az adóoptimalizálás „fokozatai”

A fokozatok meghatározásakor azt vizsgáljuk, hogy az adózói jogokat a törvényes céloknak megfelelően, rendeltetésszerűen használja-e egy vállalkozás, vagy inkább az elsődleges cél közvetlenül az adóelkerülés. Ezen a skálán a szakemberek igencsak a szubjektív megítélésük alapján helyezik el az egyes vállalkozásokat, adózási magatartásukat figyelembe véve.

Adótervezésen értjük, ha a vállalkozás a törvények adta kedvezmények kihasználásával kedvezőbb adójogi helyzetbe kerül. Az adótanácsadás során adóoptimalizálás alatt azt értjük, amikor több adónemre együttesen végzünk vizsgálatokat, kiderítve azt, hogyan tudjuk úgy csökkenteni az összesített adóterhet, hogy a szabálytalanságokat elkerüljük.

Adóelkerülésről akkor beszélünk, amikor olyan kiskapukat keres a vállalkozás, amelyek „bezárására” még nem gondoltak a jogalkotók, vagy még nem találtak rá megoldást.

Agresszív adóelkerülésnek akkor minősíthetjük a cég magatartását, ha az adófizetési kötelezettségek csökkentése vagy elkerülése érdekében az adórendszeri hézagok előnyeit, és a nemzetközi adórendszerek különbözőségét használja ki, túllépve a szigorúan vett adóoptimalizáláson, és átlépve vagy súrolva a törvényi határokat. Számos formában találkozhatunk vele, például a költségek/veszteségek dupla elszámolása vagy az adóztatás kettős elmaradása lehet a megjelenési formája.

Eltérő következmények

Bármelyik fokozatú adóoptimalizálás lehetőségét is választja egy cég, egy biztos, a cél mindig a magasabb profit elérése. A következmények azonban már nem ugyanazok. Az agresszív adóelkerüléssel akár a börtönt is kockáztathatja a cég vezetője, természetesen a bírságok megfizetése után. Ha az adóhatóság azt fedezi fel, hogy a cég adózása nincs összhangban a gazdasági ésszerűséggel, mindenképp bírságot, késedelmi kamatot ró ki. Enyhítő körülmény lehet, ha az eljárás megindítása előtt a vállalkozás befizeti az adóhiányt az államkasszába.

Akik profi adótanácsadó segítségét hívják segítségül az adóoptimalizáláshoz, azoknak nem kell félniük presztízsük ilyen ok miatti elvesztésétől, igaz, valószínűleg nem tudnak nagyobbat vágni az adókötelezettségeken, kockáztatóbb társaiknál.

Anya- és leányvállalati irányelv

Adózási területen, az unió egyik legrégebben hatályban lévő direktívája az anya- és leányvállalati irányelv. Célja, hogy korlátozza a különböző uniós országokban működő anya- és leányvállalatok közötti osztalékfizetés kétszeres adóztatását, és ezzel biztosítsa a tőke szabad áramlását a közösségen belül –

Az irányelv szerint, ha egy uniós leányvállalat uniós anyavállalatának osztalékot fizet, akkor – bizonyos feltételekkel – az osztalékot a leányvállalat országában nem lehet forrásadóztatás alá vonni. A szabály szerint az osztalék után az anyavállalat országában sem kell társasági adót fizetni, illetve ha igen, akkor figyelembe kell venni a leányvállalat országában már megfizetett társasági adót. Ebből adódik, hogy az uniós országokban keletkező társasági nyereséget csak egyszer adóztatják meg, és amikor azt a vállalkozáscsoporton belül osztalék formájában kiosztják, a nyereséget nem terheli újabb adóteher.

Ezt a 2003/123/EK irányelvvel módosított irányelvet minden tagállam alkalmazza a következő esetekben:

  1. •   egy másik tagállamban működő társaságnak az ugyanazon tagállamban elhelyezkedő állandó telephelye által kapott kiosztott nyereségre, amely az állandó telephely elhelyezkedésétől különböző tagállamban működő leányvállalatától származik;
  2. •   valamely tagállam társasága által ugyanazon tagállam társaságának más tagállamban elhelyezkedő állandó telephelyének juttatott kiosztott nyereségre úgy, hogy az előbbi társaság az utóbbinak a leányvállalata.

Ez az irányelv nem akadályozza a csalások és visszaélések kiküszöböléséhez szükséges nemzeti vagy egyezményeken alapuló rendelkezések végrehajtását.

Ezen irányelv alkalmazásában a „valamely tagállam társasága” minden olyan társaságra vonatkozik, amely:

  1. •   a 2003/123/EK irányelvhez csatolt, a társasági formákat tartalmazó függelék új listájában megtalálható. Ide tartoznak többek között olyan új jogi személyek, mint például a szövetkezetek, a kölcsönös önsegélyező egyesületek, a nonprofit szervezetek, a takarék- és előgondoskodási pénztárak és a kereskedelmi tevékenységet folytató társaságok;
  2. •   valamely tagállam adótörvényei szerint az adott tagállamban köteles adót fizetni, és amelyeket egy harmadik állammal kötött kettős adóztatásról szóló egyezmény értelmében nem tekintenek a Közösségen kívül adózónak;
  3. •   ezen túlmenően opció vagy adómentesség lehetősége nélkül köteles a társasági adó megfizetésére.

Az „állandó telephely” minden olyan „állandó üzletviteli hely” (valamely tagállamban):

  1. •   ahol egy másik tagállam társasága üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti;
  2. •   amelynek nyeresége a vonatkozó kétoldalú adózási egyezmény alapján vagy – ilyen egyezmény hiányában – a nemzeti jog alapján azon tagállamban adóköteles, ahol elhelyezkedik.

Az „anyavállalat” „valamely tagállam társasága”, amely egy másik tagállam ugyanezen feltételeknek eleget tevő társasága alaptőkéjéből legalább 20%-kal részesedik.

Ugyanezen feltételek alapján anyavállalat egy tagállam olyan társasága is, amely egy ugyanezen tagállamban lévő társaság alaptőkéjéből legalább 20%-kal részesedik, és ezt a részesedést az előző társaság más tagállamban elhelyezkedő állandó telephelye birtokolja.

2007. január 1-től a részesedés minimális aránya 15%.

2009. január 1-től a részesedés minimális aránya 10%.

A „leányvállalat” olyan társaság, amelyben a fenti részesedés legalább 20%.

A tagállamoknak joguk van:

  1. •   a tőkerészesedési feltételeknek a szavazati részesedéssel történő helyettesítésére;
  2. •   ezen irányelv alkalmazásának mellőzésére azon társaságok esetében, amelyek nem rendelkeznek az anyavállalati jogálláshoz szükséges részesedéssel, vagy amelyekben valamely más tagállam társasága nem rendelkezik ezzel a részesedéssel.

A társaságok közös adórendszerének tényleges hatálybalépéséig a tagállamok a következő rendelkezéseket alkalmazzák:

Ha az anyavállalat vagy állandó telephelye – az anyavállalatnak a leányvállalatával fennálló kapcsolatára tekintettel – kiosztott nyereséget kap, az anyavállalat állama és az állandó telephely állama (kivéve ha a leányvállalatot felszámolták):

  1. •   tartózkodik az ilyen nyereség adóztatásától, vagy
  2. •   adóztatja az ilyen nyereséget, miközben felhatalmazza az anyavállalatot és az állandó telephelyet, hogy levonja a fizetendő adó összegéből az ilyen nyereségre jutó és a leányvállalat, illetve a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalatok által megfizetett társasági adót (a fentebb idézett feltételeknek és a minimális részesedési aránynak megfelelően).

Ezenkívül az irányelv lehetővé teszi, hogy a kettős adóztatás elkerülése érdekében az anyavállalat teljes egészében levonhassa az adót (a leányvállalatok által kifizetett adót ideértve). Ily módon az irányelv még egy közös kettős adóztatási rendszer hiányában is beemeli az anyavállalat nyereségeiből levonandó adóba a különböző tagállamokban működő leányvállalatok által fizetett adókat.

A tagállamok fenntartják maguknak a jogot, hogy ne hagyják jóvá a részesedéshez kapcsolódó összes teher, valamint a leányvállalat nyereségének elosztásából adódó veszteségek levonását az anyavállalat adózandó nyereségéből.

A leányvállalatok által anyavállalataik számára kifizetett nyereség mentesül a forrásadók alól.

Az ilyen anyavállalatok tagállama nem róhat ki forrásadót arra a nyereségre, amelyet a vállalat egy leányvállalatától kap

 

Amennyiben Önnek megoldatlan adóügye van, kollégáink várják szíves jelentkezését!

 

Adóoptimalizálás kisokos

Mi az adó? >

Közvetett adók >

Vám >

Adótanácsadás >

Személyi jövedelemadó >

Társasági adó >

Vagyont és vagyontárgyakat terhelő adók, Kamatadó, Ingatlanadó >

Tranzakciós adók, pl. ajándékozási, örökösödési (vagyonszerzési) és ingatlan- és ingó vagyon átruházási (vagyonátruházási) illetékek >