Mi az adó?

„Az adó jogszabályi rendelkezésen alapuló, általában rendszeres, kivételesen egyszeri, pénzbefizetés útján vagy természetben (pl. terményben=kilenced, tized), külön közvetlen ellenszolgáltatás nélkül teljesítendő adóalanyi szolgáltatás. Adót az adóhatóság az állam (helyi adók esetén az önkormányzat) pénzügyi szükségleteinek kielégítése céljából követel. Az adóztatás útján tehát az állam – mint a közhatalom birtokosa – magánszemélyek és a különböző szervek, szervezetek bevételének egy részét igénybe veszi (köz)kiadásainak fedezésére.“ - ld. NAV Adókalauz, kiadja a Miniszterelnöki Hivatal, 2009. június; letölthető a NAV honlapjáról.

A fenti általános definíció egy tudományos, tehát nem normatív - jogszabály szövegében található – fogalom-meghatározás. A magyar adójogban az adó fogalmának általános normatív definíciója hiányzik. Ehelyett a jogalkotó az „adó“ anyagi jogi fogalmát evidenciának veszi, és hozzácsapja az adón kívül a járulék és az illeték, továbbá az államháztartás és az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló befizetések körét is. Ebből az következik, hogy a jogalkotó az egyes adófajtákat a külön adó- (járulék-, illeték- stb.) törvényekben szabályozza részletesen, ld. az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 4. § (1) bek. a) pontja:
4. § (1) E törvény hatálya kiterjed
a) az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),
b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),
c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra,
ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik [az a)-c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás].
[…]
(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,
a) az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra,
b) az adó-visszaigénylés és az adó-visszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. […]
Emellett az Art. hatályáról szóló rendelkezései, különösen az Art. 4. § (1) bek. b) – c) pontjai és az ott leírt „adózás“ körének meghatározása nyújt szempontokat annak megállapítására, hogy mi tartozik az adók, pontosabban az adókkal kapcsolatos eljárási jogok és kötelezettségek körébe, valamint annak megállapítására is, hogy mi nem tartozik ide. Említést érdemel, hogy az Art. rendelkezései nem csak a szűk értelemben vett adókkal kapcsolatos eljárásra és adózásra nyernek alkalmazást, vö. Art. 4. § (3) – (4) bek.

A magyar jogalkotási koncepciótól eltér a német elgondolás.
A német Art. (Abgabenordnung, AO) jog nevezetesen tartalmazza az adó általános definícióját. Így a § 3 Abs. 1 AO:
Steuern sind Geldleistungen, die nicht eine Gegenleistung für eine besondere Leistung darstellen und von einem öffentlich-rechtlichen Gemeinwesen zur Erzielung von Einnahmen allen auferlegt werden, bei denen der Tatbestand zutrifft, an den das Gesetz die Leistungspflicht knüpft; die Erzielung von Einnahmen kann Nebenzweck sein.

Az osztrák megoldás jobban emlékeztet a magyar megoldásra. Az adó fogalmának definiálása helyett a hatályra, adóhatósági hatáskörre és feladatkörre utalással való utalással mintegy megkerüli az adó általános fogalmának definiálását. Az osztrák adóeljárásjogi törvény - a Bundesabgabenordnung (BAO) 3. § az „Abgaben“ fogalmának meghatározásakor visszautal az 1. §-ban leírt „öffentliche Abgaben und Beiträgen“ (közcélú befizetések és járulékok) fogalmaira, továbbá a 2. §-ban felsorolt sajátos adófajtákra és egyéb beszedésekre, amelyek az eljárásjogi szabály tárgyi hatályát, vagyis alkalmazhatósága körét hivatottak meghatározni:
§ 1. (1) Die Bestimmungen dieses Bundesgesetzes gelten in Angelegenheiten der öffentlichen Abgaben (mit Ausnahme der Verwaltungsabgaben des Bundes, der Länder und der Gemeinden) sowie der auf Grund unmittelbar wirksamer Rechtsvorschriften der Europäischen Union zu erhebenden öffentlichen Abgaben, in Angelegenheiten der Eingangs- und Ausgangsabgaben jedoch nur insoweit, als in den zollrechtlichen Vorschriften nicht anderes bestimmt ist, soweit diese Abgaben durch Abgabenbehörden des Bundes, der Länder oder der Gemeinden zu erheben sind.
(2) Die Bestimmungen dieses Bundesgesetzes gelten überdies in Angelegenheiten der Beiträge an öffentliche Fonds oder an Körperschaften des öffentlichen Rechts, die nicht Gebietskörperschaften sind, soweit diese Beiträge durch Abgabenbehörden des Bundes zu erheben sind.
§ 2. Die Bestimmungen dieses Bundesgesetzes gelten, soweit sie hierauf nicht unmittelbar anwendbar sind und nicht anderes bestimmt ist, sinngemäß in Angelegenheiten
a) der von den Abgabenbehörden des Bundes zuzuerkennenden oder rückzufordernden bundesrechtlich geregelten
1. Beihilfen aller Art und
2. Erstattungen, Vergütungen und Abgeltungen von Abgaben und Beiträgen;
b) des Tabak-, Salz- und Alkoholmonopols, soweit die Abgabenbehörden des Bundes nach den diese Monopole regelnden Vorschriften behördliche Aufgaben zu besorgen haben;
c) der von den Abgabenbehörden der Länder und Gemeinden zuzuerkennenden oder rückzufordernden landesrechtlich geregelten Erstattungen von Abgaben.
§ 2a. Die Bestimmungen dieses Bundesgesetzes gelten sinngemäß im Verfahren vor den Verwaltungsgerichten, soweit sie im Verfahren der belangten Abgabenbehörde gelten. In solchen Verfahren ist das Verwaltungsgerichtsverfahrensgesetz (VwGVG) nicht anzuwenden. § 54 VwGVG gilt jedoch sinngemäß für das Verfahren der Verwaltungsgerichte der Länder.
§ 3. (1) Abgaben im Sinn dieses Bundesgesetzes sind, wenn nicht anderes bestimmt ist, neben den im § 1 bezeichneten öffentlichen Abgaben und Beiträgen auch die im § 2 lit. a und c angeführten Ansprüche sowie die in Angelegenheiten, auf die dieses Bundesgesetz anzuwenden ist, anfallenden sonstigen Ansprüche auf Geldleistungen einschließlich der Nebenansprüche aller Art.
(2) Zu den Nebenansprüchen gehören insbesondere
a) die Abgabenerhöhungen,
b) der Verspätungszuschlag, die Beschwerdezinsen und die Anspruchszinsen,
c) die im Abgabenverfahren auflaufenden Kosten und die in diesem Verfahren festgesetzten Zwangs-, Ordnungs- und Mutwillensstrafen, Verwaltungskostenbeiträge sowie die Kosten der Ersatzvornahme,
d) die Nebengebühren der Abgaben, wie die Stundungszinsen, die Aussetzungszinsen, die Säumniszuschläge und die Kosten (Gebühren und Auslagenersätze) des Vollstreckungs- und Sicherungsverfahrens.
(3) Abgabenvorschriften im Sinn dieses Bundesgesetzes sind die Bundesabgabenordnung sowie alle Abgaben im Sinn des Abs. 1 und Monopole (§ 2 lit. b) regelnden oder sichernden
a) unmittelbar wirksamen Rechtsvorschriften der Europäischen Union,
b) Bundesgesetze,
c) Landesgesetze und
d) auf Grund des freien Beschlussrechtes ergangene Beschlüsse der Gemeindevertretungen (§ 7 Abs. 5 und § 8 Abs. 5 des Finanz-Verfassungsgesetzes 1948).
(4) Die von den Abgabenbehörden des Bundes zu Beiträgen zu erhebenden Nebenansprüche sind Einnahmen des Bundes.
(5) Soweit in diesem Bundesgesetz auf Bestimmungen anderer Bundesgesetze verwiesen wird, sind diese Bestimmungen in ihrer jeweils geltenden Fassung anzuwenden.
(6) Soweit sich die in diesem Bundesgesetz verwendeten Bezeichnungen auf natürliche Personen beziehen, gilt die gewählte Form für beide Geschlechter.
Az osztrák adóeljárásjogi szabály viszont továbbmegy egy lépéssel az Art.-nál: részben annak meghatározásába is belemegy, melyik adófajtákból keletkező bevétel melyik közjogi entitást illeti (EU – Bund/szövetség – Bundesland/ország – Gebietskörperschaft/helyi önkormányzat).

A fentiek alapján megengedhetjük magunknak azt a sommás megállapítást, miszerint az osztrák koncepció, a §§ 1 bis 3 BAO a magyar és a német megoldás között helyezkedik el.
Az általános adófogalom előnye az, hogy eleve támpontot ad arra, hogy mi tartozik az adók és mi az egyéb fizetési kötelezettségek (igazságügyi-szolgáltatási díjak, parkolási díj, autópályadíj, környezetvédelmi díjak stb.) közé. Ezen kívül a német jogkeresők a pénzügyi alkotmányjog (vö. „Finanzverfassung“, Art. 104a bis 115 Grundgesetz) szabályainak következetes érvényesítését is megkönnyítik, vö. pl. az ún „Rundfunkbeitrag“ (rádió és TV díj) elleni alkotmányjogi panaszok ügyét Németországban.
Az adók palettája, csakúgy, mint az őket szabályozó materiális (anyagi jogi) adójogszabályoké, változatos: átfogja a gazdasági és vagyoni élet minden vonatkozását, és - a teljesség igénye nélkül - a személyi jövedelemadótól, társasági adótól (mint közvetett adók, németül direkte Steuern és egyben Ertragsteuern, mert a gazdasági eredmény alapján és annak nagysága szerint kerülnek kivetésre) kezdve az iparűzési adón át (Gewerbesteuer), gépjárműadóig (KFZ-Steuer), a vámhatóság kezelésében levő jövedéki adófajtákon keresztül (ném. Verbrauchsteuern, közvetett adók, amelyek tárgyai a jövedéki termékek pl. a sör, bor, habzóbor, égetett szesz, dohányáru, németországban a kávé is és az ún. „Alkopops“, valamint a talán a legfontosabb mind közül: az üzemanyag), a tőkét, ingatlant és “álló javakat” terhelő kamat- és osztalékadó (Grundsteuer, Kapitalertragsteuer) és a nagyértékű javak átruházását terhelő örökösödési valamint ajándékozási illetékig (Grunderwerbsteuer, Erbschafts- und Schenkungssteuer) terjed a skála.

Az Art. mint a magyar adóeljárásjog „anyakódexe“ arról szól, hogy melyek az adózó (az adóeljárásjogi jogviszony kötelezettje) kötelezettségei és jogai az adóhatóság felé illetve az adóhatósággal szemben. Az adózó fogalmával áll szemben az adóalany fogalma, amely az adójogi anyagi jogviszony résztvevőjét jelöli. Az adózó és az adóalany személye gyakran egybeesik, így pl az önálló tevékenységből eredő személyi jövedelemadó-kötelezettség esetében (pl. saját lakás bérbe adása). Különválik az adózó és az adóalany személye pl. munkáltató (adózó) és munkavállaló (adóalany) viszonylatában, ahol a munkabér utáni szja fizetési kötelezettség a munkavállalót terheli, az szja előleg havi visszatartási kötelezettsége és a munkavállalóval kapcsolatos, a TB felé történő be- és kijelentési kötelezettségek a munkáltatót (mint adózót) terhelik, vö. Art. mint az Art. 14. § (1) bek. g) – h) pontjai és Art. 14. § (2) bek.

Az adóeljárásjogi szabályok köréből a legfontosabbak a különböző bejelentési, adattovábbítási, nyilatkozati, adó/-előlegvisszatartási, bevallási - ideért e az önellenőrzést - és dokumentummegőrzési kötelezettségek. Az adóeljárásjogi szabályok körében nem gyakoriak az alapvető jogszabályváltoztatások. E körben leginkább az anyagi jogszabályok érvényre juttatásával kapcsolatos igazítások jellemzőek, pl. az EKAER rendszer (áfa) bevezetésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségről és annak időbeli alkalmazásáról az Art. 22/E. § és 209. §-ai, vagy pl. a 25 év alatti, adóazonosító jellel nem rendelkező állampolgárok adóazonosító jelének a lakcímnyilvántartás adatai alapján történő kötelező megállapításáról szóló Art. 210. §-a amely 2015.09.08.-val hatályos.

Amennyiben Önnek megoldatlan adóügye van, kollégáink várják szíves jelentkezését!

Adóoptimalizálás kisokos

Mi az adó? >

Közvetett adók >

Vám >

Adótanácsadás >

Személyi jövedelemadó >

Társasági adó >

Vagyont és vagyontárgyakat terhelő adók, Kamatadó, Ingatlanadó >

Tranzakciós adók, pl. ajándékozási, örökösödési (vagyonszerzési) és ingatlan- és ingó vagyon átruházási (vagyonátruházási) illetékek